Lelkünk mélyén dédelgetett, rejtegetett sérelmeinket, bántalmainkat a megélt élethelyzeteinkben, tudat alatt, teljesen észrevétlenül adjuk tovább egymásnak, úgy, mint egy fertőző betegséget. Pont, mint az „add tovább” játékban. A játék addig megy, amíg valaki tudatosan meg nem áll és nem néz bele a saját szennyesébe, a belső lelki szemetesládájába. Ha nem kezdünk el lomtalanítani magunkban, akkor életünk terhei egyre nehézkesebbé válnak a sok felhalmozott haszontalan szeméttől. Ez a belső rendetlenség folyamatosan meg fog teremtődni az életünkben, és ezt adjuk tovább a világnak.Add tovább, halál a végállomás
Lelkünk mélyén dédelgetett, rejtegetett sérelmeinket, bántalmainkat a megélt élethelyzeteinkben, tudat alatt, teljesen észrevétlenül adjuk tovább egymásnak, úgy, mint egy fertőző betegséget. Pont, mint az „add tovább” játékban. A játék addig megy, amíg valaki tudatosan meg nem áll és nem néz bele a saját szennyesébe, a belső lelki szemetesládájába. Ha nem kezdünk el lomtalanítani magunkban, akkor életünk terhei egyre nehézkesebbé válnak a sok felhalmozott haszontalan szeméttől. Ez a belső rendetlenség folyamatosan meg fog teremtődni az életünkben, és ezt adjuk tovább a világnak.