
A sorozat első részében kiderül, hogy az ógörögök már az időszámítás előtti harmadik században használták a fényt a kozmosz felderítésére. Kétezer évvel később a reneszánsz csillagász, Galileo Galilei már egyszerű teleszkópja lencséinek segítéségével kutatta valós helyünket a világegyetemben. Később, az 1670-es években a dán Ole Roemer felismerte a fény és az idő, illetve az idő és a távolság közötti kapcsolatot, amely jelentősen felgyorsította az univerzum megismerését.